¤Lovak a mindenünk¤

FRÍZ

Marmagassága: 155-160 cm

Feje nemes, száraz. Szemei nagyok, kifejezők, fülei kicsik. Nyaka izmos, magasan illesztett. Sörénye sűrű, hullámos. Háta rövid, egyenes. Fara izmos, enyhén csapott, farka alacsony tűzésű, dús. Lábai rövidek, erősek, jellemzőek a selymes bokaszőrök. Küllemük rámás, de nem túl nehéz testsúllyal. A színe fekete. Mozgása energikus, elegáns, akciós. Hátas- és kocsilóként elterjedt. Energikus, jó természetű, kiegyensúlyozott, egy kicsit érzékeny lelkű ló.

LUZITÁNÓ

Marmagassága: 157 cm

Ez a kizárólag Portugáliában előforduló fajta eredetileg a portugál lovasság mindenes lova volt.

Élénk vérmérsékletű, temperamentumos, tanulékony, jó szándékú, megbízható.

A bikaviadalokon a pikadorok lovaként kap fontos szerepet, ott ugyanis elengedhetetlen a ló engedelmessége,

fordulékonysága, gyors reagálása, bátorsága.

Feje enyhén kosfej, rövid, vastag izmos nyaka van, viszonylag rövid, izmos háta, alacsony mar, széles szügy jellemzi.

Színe leggyakrabban szürke, de minden szín megengedett, kivéve a tarka.

MUSZTÁNG

Marmagassága: 140-150 cm

Régi spanyol típus. Emberi befolyás nélkül őrizte meg vad voltát. Heves temperamentumú, erős alkatú lovak, ezért nehéz a tartásuk és a velük való munka. Nincs róluk érvényes fajta leírás, mivel hatalmas területen önállóan, egyedül a természetes kiválasztódás által szabályozva szaporodik. Többsége az 500 évvel ezelőtti spanyol lóra emlékeztet, de a quarter fajtával, valamint az angol telivérrel keresztezett állománya is jelentős.

A XVI. századi spanyol konkvisztádorok által az amerikai kontinensre vitt lovak leszármazottjai. A spanyoloknak szokása volt az újonnan felfedezett területeken a háziállatok szabadon engedése, hogy azok természetes szaporulata vésztartalék legyen a későbbi időkben. A félvadon, vadon élő lovak eredeti tenyészterülete a Grand-folyó környéke volt, de később Észak-Amerika más államaiban is nagy ménesekké szerveződtek. 1819-ig minden emberi beavatkozás nélkül csak természetes kiválasztódás által befolyásolva szaporodtak.

A fehér ember, illetve a transzkontinentális vasútvonalak építése tragikus fordulatot hozott a musztángok életében, a bölényekkel együtt valóságos irtóhadjárat áldozataivá váltak. Az ok kisebb részben volt a vonalak védelme, a munkások hússal való ellátása, inkább az indiánok ellehetetlenítése, a legelőterületek vadállatoktól való ?megtisztítása volt?. 1807-ben közel 7000 egyedet hajtottak a tengerbe, hogy ott megfulladjanak. Az 1828-30-as nagy kaliforniai szárazság idején 40.000 musztángot gyilkoltak le. A musztángokat a vadászok is irtották, hogy a sportvadászat céljából betelepített vadjuhoknak ne legyenek vetélytársai. A XX. század elején állati takarmány céljából lőtték őket. 1924-ben naponta 500 musztángot dolgoztak fel kutyaeledelnek.